kártol
kártol tárgyas ige -t, -jon (szövőipar)
<Szálas, főleg szövőipari alapanyagot> kézi v. főként gépi úton szálakra bont, fellazít, kifésül, elegyenget, s így felhasználásra, kül. fonásra, sodrásra előkészít. Gyapjút, jutát, lent, lószőrt, pamutot, selymet kártol.
kártolható; kártolhat.
