káva
káva főnév kávát, kávája
1. (ritka) Rendsz. fából készült abroncs v. vminek középütt üres, korong alakú pereme, széle, amely körülvesz vmit, v. amelyre kifeszítenek vmit. A háló kávája; a rosta, a szita kávája. Török Bálint rákönyökölt a nagy kéklő földgömbnek a kávájára. (Gárdonyi Géza)
2. <Gémes v. kerekes kúton> az a rész, amely a kút gödrét a föld felett körülveszi, és amelynek rendsz. párkánya is van. A gémes kút kávája. Az udvarán kút van, de se kávája nincs, se gémje. (Mikszáth Kálmán) A kút kávájára ültek, és ott falatoztak. (Gárdonyi Géza)
3. (műszaki nyelv) <Falban> ablak v. ajtó számára kiképzett nyílásnak az a része, amely a fal külső felületétől az ablaknak, ill. az ajtónak a nyílást záró szerkezet elhelyezésére való keretéig ér.
4. (tájszó) <Seprőn> a szálakat összetartó vesszőből készült gúzs.
5. (állattan) A madár csőrének alsó, ill. felső része. A csőr alsó és felső kávából áll.
Szóösszetétel(ek): kútkáva.
kávájú; kávás; kávátlan.
