kedvetlen
kedvetlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (ritka) kedvtelen
1. Olyan <személy>, akinek nincs kedve (1a), ill. aki rossz, fanyar, levert kedvű. Mitől olyan kedvetlen? Sokakot látunk olyanokat, akiknek … jól vagyon állapotjok, de mégis kedvetlenek. (Mikes Kelemen) Bár mosolygott is, oly kedvetlennek látszott, hogy az ember fázott közelében. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Kedvetlen arc, tekintet; kedvetlenül felel. Jenő egy fotölybe süllyedve, kedvetlenül, némán … rágta a szivarját. (Kaffka Margit) Soha de soha egy kedvetlen szó miköztünk. (Gárdonyi Géza)
2. (régies) Kellemetlen, nem kedves, olyan, amihez vkinek nincs kedve. Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt! (Arany János) || a. (régies) Kedélytelen, kedvet nem keltő. Kedvetlen napokon, ha az eső szakadt, Szilamér végezte az elejtett vadak bőreivel a … tímármunkát. (Jókai Mór)
3. Kedv (2) nélküli. Kedvetlenül dolgozik. || a. (átvitt értelemben) [A birtok] egyszer kedvetlenül hozta a termést, máskor pazarul. (Mikszáth Kálmán)
kedvetlenedik; kedvetlenít.
