kegyelmed
kegyelmed [ë-e-e v. e-e-e] névmás, személynévmás -et, ..etek [e, e-ë], (tájszó) kigyelmed (régen a többes számú alak mellett is egyes szám 3. személyű állítmányt használtak)
1. (elavult) <Tisztelettel megszólított, főleg magasabb rangú, állású személy megnevezéseként.> Kedves néném, a kegyelmed parancsolatjára Orsovát megvevők. (Mikes Kelemen) Nagyasszonyom! vegyen kegyelmed | kormányozásban más szabásokat. (Katona József) Lenke hol marad? – Ah édes remete atyám, hisz éppen arról akarám kegyelmedet tudósítani. (Vörösmarty Mihály) Méltóságos nagy uraim! | Nézzen Istent kegyelmetek. (Arany János)
2. (népies, elavulóban) <Tisztelettel megszólított személynek némi fensőbbséget is kifejezésre juttató, kissé vállveregető megnevezéseként.> Kegyelmetek várjanak, míg visszajövök. Kegyelmed köntösének sírboltszaga van, de leküzdöttem undorodásomat. (Krúdy Gyula)
