kékít
kékít ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas <Fehér vászonneműt> mosás után kékítős vízben öblít, hogy sárgás árnyalatát eltüntesse. Most kékíti a lepedőket. || a. (tárgy nélkül) Mosás után kékített.
2. tárgyas (szövőipar) <Fehérített v. mosott pamut- v. lenanyagot> sárgás színe ellensúlyozására kék festékkel, kékítővel fehérebbé tesz.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Festőanyag v. más dolog> vmit kék színűvé tesz, kék színhatást idéz elő. A festék kékíti a ruhát. Ez a festék nem kékít eléggé.
Igekötős igék: bekékít; kikékít; megkékít; összekékít.
kékítés; kékítetlen; kékített; kékítget; kékíthető; kékíttet.
