kelkáposzta
kelkáposzta főnév
1. Rücskös, hólyagos levelű konyhakerti növény, amelyet laza fejet alkotó, húsos leveleiért termesztenek (Brassica oleracea var. sabanda•). A kelkáposzta gyökere, levele, szára; kelkáposztát termel, termeszt.
Az 1. sz. jelentés negyedik sorának elején a zárójelben levő utolsó szó helyesen: sabauda
2. Ennek főzelékül haszn. feje. Kelkáposztát vásárol a csarnokban.
3. Az ebből készült étel. Kelkáposzta hússal. Ki nem állhatja a kelkáposztát. A húsdarabot … egyszer a levesben főzik meg, máskor a lencsében, paszulyban, kelkáposztában. (Krúdy Gyula)
kelkáposztás.
