kén
kén főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (ásványtan, vegyi ipar)
Kristályos v. por alakban előforduló, élénksárga színű, könnyen gyulladó, vízben nem oldódó elem (sulfur); vegyi jele: S. A kén a gyufa, a puskapor egyik anyaga. || a. Ennek vmely vegyülete; ebből v. vegyületéből való, gyakorlati célokra haszn. anyag, szer, készítmény. A kén szaga; kénnel fertőtlenít, fehérít.
Szóösszetétel(ek): kénbánya; kénbarlang; kéndioxid; kénérc; kénfonál; kénforrás; kénfüst; kéngyár; kéngyertya; kénhidrogén; kénkenőcs; kénláng; kénmentes; kénnátrium; kénpörkölés; kénszag; kénszelet; kénszín; kéntartalom; kénvegyület.
