kényelem
kényelem [e-ë] főnév ..elmet, ..elme [e, e]
1. Az az állapot, ill. azoknak a körülményeknek, tárgyaknak az összessége, amelyek lehetővé teszik a test jóleső, fáradság nélküli helyzetét. Teljes kényelembe ® helyezi magát; kényelembe ® helyezkedik; kényelembe ® teszi magát; kényelmét szolgálja vmi. Egy tábori ágy, egy medvebőr az egész kényelem. (Jókai Mór) Polgári, nem is nagyúri kényelemmel berendezett szobák voltak ezek. (Krúdy Gyula) || a. Fáradsággal járó tennivalóktól való mentesség. Nagy kényelemben él.
2. (átvitt értelemben, ritka) A lelki kielégültség állapota; lelki nyugalom. Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): kényelemszeretet; kényelemszerető.
kényelmi.
