kenyértörés
kenyértörés főnév
<Főként állandósult szókapcsolatokban.> Vmely nehéz, válságos, vajúdó v. vitás ügynek, kérdésnek olyan végső rendezése, megoldása, eldöntése, amely a szemben álló felek között leszámolásra és rendsz. szakításra vezet. Kenyértörésre kerül a dolog (köztük): a) (ritka) <vmely válságos ügyben> elérkezik a végleges döntést meghozó fordulat; b) <egymással szemben álló felek között> olyan fordulathoz érkezik az ügy, amely tisztázza, hogy végleges szakítással végződik-e viszonyuk; kenyértörésre viszi a dolgot: addig élezi a két fél közti ellentéteket, hogy végül szakítanak. Elhatározta, hogy most szigorú lesz. Kenyértörésre viszi a dolgot. (Kosztolányi Dezső)
