kényeskedik
kényeskedik [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (rosszalló)
1. A külső, kellemetlen hatások iránt fokozott érzékenységet mutat; finnyáskodik. Edd meg, amit eléd tettek, ne kényeskedj! Ezentúl Balga nem kényeskedik, | Szénával él! mint a rivó szamár, És vizzel, mint az eb. (Vörösmarty Mihály)
2. Kényes (5), hetyke, rátarti módon viselkedik. Társaságban mindig kényeskedik. Felesége szeret kényeskedni.
kényeskedés; kényeskedő.
