kényszeredett
kényszeredett [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Nyilvánvalóan nem saját akarata szerint történő, nem szívből jövő; önmagára erőltetett, erőszakolt. Kényszeredett mosoly, nevetés; kényszeredetten felelget. Szemben az ablakkal volt felállítva … a nagy fekete tábla … Az elé nagy kényszeredetten odaállt a gyermek. (Jókai Mór)
2. (tájszó) <Betegségtől, koplalástól v. nagy fáradságtól> lesoványodott, fejlődésében elmaradt <állat>, ill. rosszul nőtt, csenevész <növény>.
kényszeredettség.
