kénytetik
kénytetik [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, ..essék [e, ë, e] (régies, irodalmi nyelvben)
Vmit tenni kényszerül, v. kényszerül vmire. Nem kénytetel annyi viszontagságok tárgyává lenni, mint én. (Vörösmarty Mihály) Midőn Rhodust elhagyni kénytetének, nagy részük átjött Magyarországba. (Jókai Mór)
