képzettség
képzettség [kébzëtség v. kébzëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A képzett (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; oktatás, tanulás v. gyakorlat útján szerzett jártasság vmely ismeretkörben v. szakmában; tanultság, (fel)készültség. Jogi, szakmai, tanári képzettség. Képzettsége hiányos.
2. (ritka) Műveltség. A népek magok, a képzettség aránylag csekély fokán is képesek szabadságra. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): előképzettség.
képzettségű.
