kerekít
kerekít [e-e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas Kerekre formál vmit. Kicsire kerekíti a száját. Nézd, hogy kerekíti a fazekas a tálat. || a. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Kerekít vmin (vmennyit): ezt a műveletet egy bizonyos mértékig elvégzi. Ezen a darabon még egy kicsit kerekíteni kell.
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Írásművet, beszédet> hirtelen, kapásból készít, rögtönöz. Szónoklatot kerekít. Tudja isten, nem megy nekem az olyan istória … Neki fogok, uram fia, hogy majd kerekítek egyet …, de … nem akar menni. (Arany János) Épületes beszédet kerekített az ártatlanul szenvedőkről. (Gárdonyi Géza) A kanonok még mindig a legszebb körmondatokat kerekíti. (Kosztolányi Dezső)
3. (határozóval) Kerek számra egészít ki vmit; kikerekít. Százra, ezerre kerekíti az összeget; vmely számot ® lefelé kerekít.
Igekötős igék: elkerekít; felkerekít; kikerekít; lekerekít.
kerekítés; kerekített; kerekíthető; kerekítő; kerekíttet.
