kerengő
kerengő [e-e v. e-ë] főnév -t, -je [e] (építészet, régies)
Román stílusban épült kolostor udvarát körülvevő és a kolostort a templommal összekötő oszlopos, négyszögletes alaprajzú fedett folyosó, amely az udvar felé rendsz. nyitott; körfolyosó, keresztfolyosó. A körfolyosó, vagyis mint akkor mondták: kerengő, igazán kerengő volt: elszédülhetett benne, aki negyedórát sétált. (Gárdonyi Géza)
