kereszténység
kereszténység [ë-ë] főnév -et, -e [ë, e], (régies, ma csak protestáns szóhasználatban:) keresztyénség [ë-ë] (vallásügy)
1. Keresztény vallás. A kereszténység múltja és jelene; a kereszténység válsága. Az első magyarok, akik … a kereszténység felé fordították lelküket, irodalmunk fejlődését is oly úton indították el, amelyen nem volt visszatérés. (Babits Mihály)
2. A keresztény vallás fennállásának, létének ideje, időtartama. A kereszténység előtti; a kereszténység folyamán.
3. A keresztény vallás erkölcsi tanításainak megfelelő (gyakorlati) magatartás. Nem látszik meg rajta a kereszténység. [Ősapám] csupa kereszténységből dobolni engede hátán. (Vörösmarty Mihály) || a. Vkinek keresztény volta, jellege. Kereszténységének nem sok jelét adta.
4. A keresztények összessége. Az egész kereszténységet érintő kérdések.
