kérges
kérges [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Kéreggel bevont, borított. Kérges fa, fatörzs.
2. (átvitt értelemben) Nehéz testi munkától, huzamos nyomástól megvastagodott, megkeményedett <tenyér, bőr>. Talpán, tenyerén kérges a bőr. Keze kérges a munkától, homloka ráncos a gondtól. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó) Sártól, piszoktól, izzadságtól kissé merevvé vált. Kérges kapca.
3. (átvitt értelemben, ritka) Durván nehézkes, faragatlan. A kérges külső alatt … tiszta nagy lélek lakik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Durva, érzéketlen. Kérges szívű. Embereink egy kis cseri barátot fogtak … – Hozzátok őtet, … Hadd prédikáljon kérges lelkeikre, Hogy mint a vackor megpuhuljanak. (Vörösmarty Mihály) A másodrendű szereplők is mind durvák, együgyűek, kérges szívűek. (Ambrus Zoltán)
kérgesít; kérgesség.
