kergetődzik
kergetődzik [e-e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, ..ddzék (..ddzön) kergetőzik ..zzék (..zzön)
1. <Két v. több ember, állat> játékosan, huzamosan kergeti egymást. Az utcán gyerekek kergetődznek. A cicák vígan kergetődztek. Két pillangó kergetődzik előttünk. (Gárdonyi Géza) Megyünk az Őszbe, | Vijjogva, sírva, kergetőzve, | Két lankadt szárnyú héja-madár. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Több tárgy, jelenség> rendsz. a meg-megújuló széltől hajtva könnyed lebegéssel v. kavargással ide-oda szálldos v. száguld. Az aszfalton már sárga falevelek kergetődztek. Telihold volt, s az égen apró felhők kergetőztek. (Móricz Zsigmond)
kergetődzés; kergetődző.
