kertelés [1]
kertelés [1] [e-ë v. e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A kertel [1] igével kifejezett megnyilatkozás, magatartás; a tulajdonképpeni tárgyat, ill. az egyenes választ óvatosan, ravaszul v. ügyetlenül csak kerülgető, szószaporító beszéd; köntörfalazás, hímezés-hámozás. Csak semmi kertelés!: határozott beszédet, választ kérek; kertelés nélkül: szépítgetés nélkül, határozottan; egyenesen magáról a tárgyról szólva. Hosszas kertelésbe kezdett.
kertelési.
