keselyű
keselyű [e-e] főnév -t, -je [e], (elavult v. költői) kesely -t, -ek, -e [ë, e]
1. (Fakó) keselyű: pulykakakas nagyságú, fakó sárgásbarna tollazatú, hegyvidéken élő ragadozó madár (Gyps fulvus). Mintha újra hallanók … A keselynek szárnya csattogását. (Vörösmarty Mihály) Azér vijjog a keselyű, Azér szállong turul s ölyű, Mert holnap ilyenkor, halott, Százezrivel fog veszni ott. (Arany János) Megmentette életemet, mikor már a sakálok és keselyűk lakmároztak belőlem. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) Keselyűk: elhullott állatokkal táplálkozó, nagytestű, rendkívül éles látású madarak családja (Vulturidae).
2. jelzői használat(ban) A keselyűére emlékeztető, a keselyűéhez hasonló. Keselyű természetű.
Szóösszetétel(ek): 1. keselyűarc; keselyűnyak; keselyűorr; keselyűszem; keselyűtekintet; keselyűtermészet; 2. barátkeselyű; dögkeselyű; saskeselyű.
keselyűs.
