készlet
készlet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Összetartozó v. ugyanolyan fajta tárgyakból v. vmely anyagból felhalmozott, összegyűjtött mennyiség, amelyet bármikor fel lehet használni. Állami készletek; belföldi készlet; ® bő készlet; csekély, elrejtett, fölös készlet; közellátási, raktári készlet; rendelkezésre álló készlet; ® sovány készlet; az utolsó készletek; a készletek számbavétele; fogytán van a készlet; nagy készletek halmozódnak fel; nagy készlete van vmiből; készleteket gyűjt, halmoz, tárol; nagy készletet tart vmiből. Nem hagyjuk, hogy megavasodjék A készlet, híven felfaljuk mind. (Madách Imre) Odavolt az egész élelmi készlet. (Jókai Mór) || a. Eladásra szánt, raktáron levő áruk összessége. Olcsó kiárusítás, amíg a készlet tart. A bécsiek … kifogyván a készletből, a győri vargák készítményét tömegesen veszik meg. (Vas Gereben)
2. Különféle, de összetartozó, egy célra használt eszközök, használati tárgyak összessége. Borotválkozó készlet; fényképező készlet; íróasztali készlet.
3. Ugyanolyan fajta, de különböző méretű és néha különféle célokra használt tárgyak, cikkek összessége, egységet alkotó gyűjteménye. Egy készlet kefékből, súlyokból. Az egész készlet ötven darabból állt.
4. (régies) Készenlét; tartalék. Készletben tart vmit. A színigazgatónak minden este más Ariadnét kellett fölléptetni, … azonban volt készletben mindig elég. (Jókai Mór) Megtanultam, hogy visszatartsak minden érzést s … tartsam épen és készletben. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. készletfelvétel; készlethalmozás; készlethiány; készletkönyv; készletraktár; készletrejtegetés; 2. árukészlet; borotvakészlet; devizakészlet; élelmiszerkészlet; étkészlet; evőkészlet; gabonakészlet; írókészlet; készpénzkészlet; manikűrkészlet; pénzkészlet; szénkészlet; szókészlet; tartalékkészlet; varrókészlet.
készletű.
