kételkedés
kételkedés [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A kételkedik igével kifejezett cselekvés. Kételkedés vmiben; kételkedés vkinek a megbízhatóságában; kételkedés egy állítás helyességében.
2. (filozófia) Az a gondolkodásbeli magatartás, amelyben vki ingadozik olyan érvek között, amelyek legtöbbször egyenlő súlyúak. Módszeres kételkedés: a gondolkodásnak az a kiinduló álláspontja, amikor vki semmiféle állítást nem fogad el igaznak, amíg bizonyítékok alapján helytálló voltáról meggyőződve nincs. Zola nem alkudott meg semmivel, még a filozofikus kételkedés … intelmeivel sem. (Ambrus Zoltán) Jogunk és tisztünk a kételkedés. (Szabó Lőrinc)
