kétségbeejtő
kétségbeejtő melléknév -en [e], -bb
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely kétségbeejt, elkeserít vkit, reménytelen hangulatot okoz vkinek. Kétségbeejtő híreket hallottam. Kétségbeejtő az a teljhatalom, amely ennek a miniszterelnöknek [= Tisza Kálmánnak] rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond) Enyém volt … | minden elérhetetlen messzeség, | minden kétségbeejtő veszteség. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Igen rossz, elszomorító, rendkívül kellemetlen, leverő. Kétségbeejtő ordítás; kétségbeejtő helyzetben van. Kétségbeejtően ostoba ez a gyerek. Kétségbeejtő már a hely maga. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
