kétszerkettő
kétszerkettő [kéccërkettő] főnév
Az alapszámok egymással való szorzatainak mint a szorzás alapelemeinek rendezett sora, ill. ennek gépies ismerete, tudása; egyszeregy, szorzótábla. Elmondja, kikérdezi, tanulja a kétszerkettőt; nem kenyere a kétszerkettő: nehezen számol. Szóláshasonlat(ok): egyszerű, mint a kétszerkettő: nagyon egyszerű, érthető, világos; (úgy) tudja, mint a kétszerkettőt: folyékonyan, hiba nélkül tudja. [Gvadányit] elfeledte a közönség … mint majd engemet el fog felejteni. Ez[t] … most oly nyugottan írom le, mintha a miatyánkot vagy kétszer-kettőt írnám. (Petőfi Sándor) Az angol soha sem iszik annyit …, hogy a kétszerkettőt elfelejtse. (Jókai Mór) Életünk a kétszerkettő biztonságával pereg le. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Ez kétszerkettő: vitathatatlan(ul bizonyos), kétségtelen. Most a sirban volna – az már kétszerkettő – Nem csak a fél lába, hanem mind a kettő. (Arany János)
