ketté
ketté [e] igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a ketté- igekötős igéket.
B. <Önállósítva, ketté- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Kettétört?] – Ketté bizony [= igen, kettétört]! Kettévágtam, ketté bizony!
