kettészakad
kettészakad tárgyatlan ige
1. Két részre szakad, elszakad (1). Kettészakad a kötél, a madzag, a spárga. Egyszer csak kettészakadt a szíj. || a. (átvitt értelemben) Ha kettészakad is: akármilyen erőfeszítést tesz, szenvedést vállal is. Ha kettészakadsz is, ötven kilót nem tudsz fölemelni. Ha kettészakadok is, nem tudom holnapra befejezni a munkát.
2. <Foyóvíz> két ágra oszlik; kettéválik. Csepel fölött kettészakad a Duna.
3. (átvitt értelemben) <Család v. egyéb emberi közösség> két részre oszlik, és egymástól nagymértékben eltávolodik; különválik. Már az ókorban kettészakadt a szabadok társadalma gazdagokra és szegényekre. || a. (átvitt értelemben) <Politikai párt v. társadalmi szervezet> két pártra, csoportra oszlik, egyik a másikkal ellenkező felfogásúvá válik. A nyugati országokban kettészakadt a munkásmozgalom. Franciaországban kettészakadtak a szakszervezetek.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Félbeszakad, abbamarad. A szilaj zene … Ketté szakad nagy hirtelen. (Arany János) Kettészakadt a szájában a dicsérő zsoltár. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Életpálya> kettétörik. Pályája derékban szakadt ketté.
kettészakadás; kettészakadó; kettészakadt.
