kéve
kéve [e] főnév kévét, kévéje [e]
1. <Learatott gabonából v. hosszabb szálú ipari növényből> az a mennyiség, amennyit könnyebb kezelés végett egy csomóba kötnek. Dús, súlyos, tömött kéve; kévébe köti az árpát, a búzát, a rozsot, a zabot, a kendert, a lent, a nádat. Mind oldott kéve, széthull nemzetünk …! (Tompa Mihály) Janinak nehéz … a munka: szedni a markot, sebesen sodorni a kötelet, bekötni a kévét. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fénykéve; sugárkéve. A reflektor, a zseblámpa kévéje.
3. jelzői használat(ban) Annyi, amennyit egy kévébe szoktak kötni. Egy kéve árpa, búza, len, nád.
Szóösszetétel(ek): 1. kéveadogató; kévehányás; kévehányó; 2. fénykéve; papkéve; sugárkéve.
kévényi; kévés.
