keverék
keverék [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (vegyi ipar) Különféle, különnemű anyagokból, ill. részeikből összekevert anyag, melyben az alkotórészek vegyileg nem egyesülnek, s fizikailag szétválaszthatók. ® Robbanó keverék; víz és sav keveréke.
2. Általában egymással összekevert, különféle, különnemű anyagoknak, rendsz. nem állandó arányú együttese. Só és bors v. paprika keveréke; szecskából, répa- v. burgonyaszeletekből álló korpás keverék. A keverék átmelegszik. Keveréket etet az állatokkal. Bágyadtan szórja setétben A szurkos keverék sápadt arcokra világát. (Vörösmarty Mihály) || a. (mezőgazdaság) Különféle fajtájú magvak együtt, vegyesen. Keverékben veti a kukoricát. || b. (gépkocsizás) Porlasztott üzemanyag és levegő keveréke. || c. (gyógyszerészet) Többféle gyógyszerből készített, összeállított, kevert orvosság.
3. (biológia, régies) Különböző fajtájú állatok (ritk. emberek) ivadéka. Nónius-arabs keverék.
4. (átvitt értelemben, ritka) Különféle v. ellentétes – együtt rendsz. ritkán előforduló – tulajdonságok, ill. alkotóelemek együttese. Bús mosolygás és vidám könny! Csodálatos keverék. (Petőfi Sándor) Valami … keverék volt ez a Horváth a régi professzorból és a … várúrból. Igazi kómikus hatást tett mindenkire. (Mikszáth Kálmán)
keverékes.
