kevesbít
kevesbít [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Kevesbít vmit: vminek számát, tömegét, mértékét csökkenti. Kész vagyok a mostani összeget nem kevesbíteni, hanem szaporítani. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Kevesbít vkit: vkinek az érdemeit, kiválóságát kisebbíti. Tudom, hogy amit mondasz, őszinteséggel mondod, mert különben azt hinném, hogy értem akarod kevesbíteni magadat. (Tompa Mihály)
Igekötős igék: megkevesbít.
kevesbítés; kevesbített; kevesbíthető; kevesbítő.
