kézbesítő
kézbesítő [e] melléknév és főnév (hivatalos)
I. melléknév Olyan <személy>, aki vmit éppen kézbesít, ill. az a foglalkozása, hogy kézbesít. A kézbesítő embert megvendégelte. A levelet kézbesítő postás átvette az elismervényt. || a. Kézbesítést végző, kézbesítéssel kapcs. Kézbesítő hivatal, szolgálat. || b. Kézbesítő könyv: a személyesen, közvetlenül kézbesített levelek, csomagok és más küldemények nyilvántartására, az elküldés és a kézhezvétel ellenőrzésére haszn. k.
II. főnév -t, -je [e] Az az alkalmazott, akinek munkaköre a küldemények kézbesítése. A kézbesítők szobája. Kézbesítőnek vették fel. Megkérdezte a kézbesítőt. || a. Kül. postai alkalmazott, aki a küldeményeket a címzettek lakására kézbesíti; postás.
Szóösszetétel(ek): levélkézbesítő.
kézbesítői.
