kezdeményez
kezdeményez [e-e-ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
tárgyas Kezdeményez vmit: vminek a megvalósítását elsőnek indítványozza, szorgalmazza. Békés külpolitikát kezdeményez. A Szovjetunió általános leszerelést kezdeményezett. Kiszabadításomat főképp az ifjúság kezdeményezte. (Táncsics Mihály) Maga Rédeky Pál is mellette volt a vasútnak, ő kezdeményezte, ő sürgette. (Mikszáth Kálmán) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (tárgy nélkül) Ő mindig bátran kezdeményez. Alkotni, kezdeményezni … ehhez minden út el volt zárva. (Jókai Mór) || b. (tárgy nélkül) (ritka) <Személy> másik nembelivel ismeretséget, ill. közelebbi kapcsolatot keres. Felsült, mert rossz helyen kezdeményezett.
kezdeményezett; kezdeményező.
