kezdet
kezdet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely cselekvés, tevékenység v. folyamat megkezdése, megindítása, első mozzanata, eleje. Az aratás, a behordás, a cséplés, a szüret kezdete; vminek kezdete és vége; a kezdet kezdetén: a legelején; kezdetben: legelőször, az első jelentkezéskor, az első időszakban, eleinte; kezdetét ® veszi vmi, kezdetét ® veszi vmiből; kezdettől fogva. Kezdetben minden jól ment. Kezdetnek ez is elég. A kezdet nehézségein túlesett. Az előadások kezdete hét órakor van. A szüret kezdetét Teréz napjára tűzték ki. Mi itten örök: a halál-e, vagy a lét? | Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég? (Vajda János)
2. Térbeli és időbeli távolságnak legelső szakasza, eleje. Az országút, az utca kezdete; a középkor kezdete.
Közmondás(ok): Minden kezdet nehéz: minden új vállalkozás nehézségekkelindul. Jó kezdet fél siker: a dolog helyes elkezdése alapja a sikernek.
kezdetű.
