kézjegy
kézjegy főnév
1. <Okiraton> írni nem tudó v. nem képes személy aláírását helyettesítő, igazolt jel, rendsz. keresztvonás.
2. Rövidített aláírás, mellyel az illetékes hivatali közeg vmely iratot láttamoz. Kézjegyével látja el az iratot. || a. Az a rendsz. rövidített aláírás, amellyel a festő, szobrász v. iparművész vmely alkotást a sajátjának ismer el. || b. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek a kézjegye ott van v. rajta van vmin: vmely alkotás sajátságai rávallanak vkinek a keze munkájára, egyéniségére, stílusára. Az első felvonásban Timon … és az Intéző beszélgetése, a harmadik felvonásban a pénzkérő szolgák szerepeltetése … nem föltétlenül Shakespeare-től való. De azért az egészen ott van az ő kézjegye. (Kosztolányi Dezső)
kézjegyű.
