kiadó
kiadó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami kiad (I–III) vmit. Szobát kiadó nő; az iratokat kiadó tisztviselő. || a. (népies, régies) Kiadó násznagy: a menyasszony násznagya, aki a menyasszonyt jelképesen átadja a vőlegénynek v. a vőlegény násznagyának. A kérő násznagy befejezte … feleselését a kiadó násznaggyal. (Jókai Mór)
2. Bérbe vehető, bérelhető. Kiadó lakás, szoba, üzlet. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Elfoglalható, igénybe vehető. ® Félpálya kiadó. Van még egy kiadó hely mellettem.
II. főnév -t, -ja
1. Nyomdai termékek kiadásával, megjelentetésével üzletszerűen foglalkozó vállalat, régebben személy is. Vmely kiadvány kiadója. Most keres verseinek kiadót. A grófnő … elpanaszolta, hogy milyen komiszak hozzá a magyar kiadók. (Móricz Zsigmond)
2. Felelős kiadó: <nyilvánosság elé kerülő nyomdai terméken> név szerint feltüntetett személy, aki a sajtótermék kiadásáért az ügyészség előtt a felelősséget vállalja. || a. Olyan személy, aki másnak, rendsz. már nem élő személynek művét, írását kinyomtatásra előkészíti és gondozza. Mikes Kelemen leveleinek Kulcsár István volt az első kiadója.
3. (kissé bizalmas) Kiadóhivatal (1–2).
4. (hivatalos) <Közhivatalokban> fogalmazványok sokszorosításával és továbbításával foglalkozó tisztviselő.
5. (ritka) Csomagkiadó (II. 1).
6. (postaügy, régies) <Postamesteri hivatalokban> a postai ügykezelést végző vizsgázott tisztviselő.
Szóösszetétel(ek): csomagkiadó; könyvkiadó; lapkiadó; postakiadó; zeneműkiadó.
kiadói.
