kibékíthetetlen
kibékíthetetlen [e-e-e] melléknév -ül, (régies) kibékíthetlen
1. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) Olyan <személy(ek)>, aki(ke)t nem lehet vkivel, vmivel, (ill. egymással) kibékíteni (1). Kibékíthetetlen ellenségek. A bürokrácia kibékíthetetlen ellensége.
2. (átvitt értelemben) Olyan <dolog>, melyet egy másikkal nem lehet kibékíteni (3), összeegyeztetni. Két kibékíthetetlen álláspont. || a. Olyan <ellentét>, melyet nem lehet megszüntetni. Kibékíthetetlen ellentét van köztük. A szocialista társadalomban nincsenek kibékíthetetlen ellentmondások.
kibékíthetetlenség.
