kibogoz
kibogoz tárgyas ige
1. <Bogot, csomót, ill. bogra, csomóra kötött fonalat, madzagot, zsinórt stb.> bíbelődve kiold, kibont. Kibogozza a cipőfűzőt.
2. (átvitt értelemben) <Vmely bonyolult kérdést, ügyet> aprólékos, türelmes munkával részleteiben is feltár, kihámoz, megold, ill. megfejt. Kibogozta a problémát. Kibogozta az ellentmondásokat. Az ügyészség fontosnak tartotta, hogy ezt a szövevényes bűnügyet … minden részében kibogozzák. (Kosztolányi Dezső)
kibogozás; kibogozhatatlan; kibogozható; kibogozó; kibogozott; kibogoztat.
