kicsapongó
kicsapongó melléknév -an, -bb (választékos)
1. (régies) Általában olyan, aki, ami kicsapong (1); féktelen, szertelen. Ilyen kicsapongó lám a szerelem. (Vörösmarty Mihály) Ugyanezek a hangok énekelték a múlt éjjel azokat a kicsapongó énekeket! (Jókai Mór)
2. Olyan <személy>, aki belemerül a féktelen mulatozás(ok)ba, mértéktelen dorbézolás(ok)ba, féktelen és gátlástalan nemi élvezetekbe. Kicsapongó ifjak. Vannak könnyelmű, kicsapongó, szenvedélyes lelkületek, akik külső vígságban, borban, gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni. (Jókai Mór) Hogy én kicsapongó voltam, az nem az én hibám, hanem … következménye annak, hogy negyedik öregapám … igen szerette a szép lányokat. (Ambrus Zoltán)
3. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Kicsapongó élet, életmód. E dévaj és kicsapongó mozdulatokban titkos összhang van. (Péterfy Jenő)
