kiebrudal
kiebrudal [e v. ë] tárgyas ige -t, -jon (bizalmas)
Megszégyenítő módon eltávolít, kidob vkit vhonnan, ahol az már rendsz. hosszabb idő óta működött, szerepet vitt; kiadja az útját vkinek. A népi hatalom kiebrudalta a földesurakat latifundiumaiból. A mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat. (Petőfi Sándor)
kiebrudalt.
