kiénekel
kiénekel tárgyas ige
1. (ritka) Énekelve elmond vmit. Elpanaszlom búmat egy madárnak, Kiénekli az egész világnak. (népköltés) || a. (bizalmas) Kiénekel vkit: vkinek a hibáját énekben, alkalmi versben kiszerkeszti, és a közösség előtt énekelve elmondja. Kiénekelték a rendszeresen elkésőket.
2. (tájszó) <Halottat> énekszóval elbúcsúztat, és a temetőbe kísér. Kiénekelték szegényt.
3. Kiénekli magát: kedvére annyit énekel, amennyit csak tud, úgyhogy többet nem kíván énekelni. Megvárja a vasárnapot …, hogy … kiénekelhesse magát. (Jókai Mór) Jó erős hangú kántorunk volt, azzal szívem szerint kiénekeltem magam. (Tolnai Lajos)
4. Kiénekli a hangját v. magát: hosszú éveken át énekléssel úgy elkoptatja a hangját, hogy elveszti csengését. Ez az énekes már kiénekelte hangját.
kiénekelt; kiéneklés; kiéneklő.
