kiengesztel
kiengesztel tárgyas ige
1. Kiengesztel vkit: vkinek haragját, sértődöttségét szóval v. cselekedettel teljesen eloszlatja; egészen megbékít vkit. Semmivel sem lehet kiengesztelni. Bocsánatot kellett kérnie, hogy kiengesztelje. Haragos atyját sohasem sikerült kiengesztelnie. || a. (irodalmi nyelvben) Kiengesztel vkit: úgy hat rá, hogy megengesztelődik. Később … kiengesztelte az idő és a siker. (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) Kiengesztel vkit, vmit: Isten v. vmely isteni hatalom haragját bűnbánattal, böjtöléssel, imádsággal v. áldozat bemutatásával igyekszik s véli lecsillapítani, irgalmát elnyerni. Az ókori görögök áldozatok bemutatásával gondolták kiengesztelni isteneiket.
kiengesztelés; kiengesztelhetetlen; kiengesztelhető; kiengesztelő; kiengesztelt.
