kifésül
kifésül tárgyas ige
1. <Összegubancolódott hajat, szőrzetet> fésűvel simára, egyenesre fésül. A fodrász szárítás után kifésülte az asszony haját. Kifésülte a szakállát. || a. (ritka) Kifésül vmit: vmely állat szőrét vmely eszközzel rendbe szedi, elsimítja. Bement a városház istállójába, megvakarta, kifésülte a Rárót. (Mikszáth Kálmán) || b. <Összegubancolódott szálas, rostos anyagot> fésűhöz hasonló eszközzel a kívánt állapotba juttat, rendbe szed, kisimít. Tiloláskor a rostokat ismételten kifésülik.
2. Kifésül vmiből vmit: szőrzetből, szálas, rostos anyagból fésüléssel eltávolít vmit. Kifésüli a kócot a kenderből, a korpát vkinek a hajából.
kifésülés; kifésülhető; kifésülő; kifésült; kifésültet.
