kifolyás
kifolyás főnév -t, (-ok), -a
1. (ritka) A kifolyik (1–2) igével kifejezett történés; az a tény, hogy vmi kifolyik (vmiből, vhonnan). A bor kifolyása.
2. Az a hely, ahol vmi kifolyik. A kifolyásnál (el)dugulás van. A csermely egy meleg forrás kifolyásából eredett. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az a forma, amelyben v. ahogyan vmi kifejeződik, megnyilvánul; eredmény, következmény. Én legfölebb hibáztam azon versemben, de [Vörösmarty] … vétkezett, midőn azt … rosszindulat kifolyásának magyarázta. (Petőfi Sándor) Bocsásson meg … e … rendetlen levélért. Tekintse úgy, mint … kifolyását a tiszteletnek, mellyel kegyed iránt lenni tartozom. (Arany János)
kifolyási; kifolyású.
