kiforrott
kiforrott melléknév -an, -abb
1. Olyan, amin az erjedés, kiforrás folyamata befejeződött. Kiforrott bor.
2. (átvitt értelemben) Az ifjúkor forrongásán átesett, és jellemét, egyéniségét, világnézetét tekintve véglegesen kialakult, kiformálódott <személy>. Kiforrott egyéniség. || a. (átvitt értelemben) Olyan <alkotó személy>, aki megtalálta a mondanivalójának legmegfelelőbb kifejezési formát, és művészi egyéniségét tekintve teljesen kialakult. Kiforrott író, művész, szobrász, tehetség. A három művész között a legkevésbé kiforrott s a legfiatalabb is ő volt. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben) Jól átgondolt, kidolgozott és végleges formájú. Kiforrott gondolatok, technika. Rendesen megvan … a kiforrott véleménye. (Mikszáth Kálmán)
kiforrottság.
