kihajtat [1]
kihajtat [1] ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas Elrendeli v. úgy intézi, hogy vki v. vmi kihajtson (kihajt [1] 1–2, 5–6) vmit v. ritk. vkit. Kihajtatja a teheneket a legelőre. Mindenkit kihajtatott az udvarról.
2. tárgyatlan Fogaton v. autón kiviteti magát vhova. Kihajtattunk az állomásra. A következő vasárnap a bíró és két szenátor … kihajtattak a város négy lován a Szikvára. (Mikszáth Kálmán) Kihajtott a vásártérre, melynek elhagyott sátraira lanyha, édes éj borult. (Ambrus Zoltán)
3. tárgyas Tanácsolja v. elrendeli, hogy vmely szerrel eltávolítsanak vmit a szervezetből. Az orvos kihajtatta a betegből a galandférget.
4. tárgyas (nyomdászat) Kihajtat vmit: elrendeli, hogy vmely szedést a szóközök, ill. sortávolságok növelésével a kívánt mértékben megritkítsanak, hosszabbá tegyenek. A tördelőszerkesztő kihajtatta az utolsó bekezdést.
