kihallgat
kihallgat tárgyas ige
1. (hivatalos) <Hatósági személy vkit mint tanút, sértettet v. vádlottat vmely ügyben> rendszeresen kikérdez, általában úgy, hogy erről jegyzőkönyvet vesz fel. Kihallgatták a vádlottat. Sok tanút hallgattak ki ebben az ügyben. Mit? megöltök engem? | …Ki se hallgatva még, És már elítélve. (Petőfi Sándor) A diák… fejét elfordítja. Szeretne kirohanni, a rémülettől, itt hagyni ezt a szűk… szobát, mely irtózatosabb annál a nagy sötét teremnél is, melyben a rendőrtiszt kihallgatta. (Kosztolányi Dezső)
2. <Beszélgetést> titokban, gyak. hallgatózva végighallgat. Kihallgatja, hogy mit beszélnek. Kihallgatták a telefonbeszélgetésüket. Szlávy György a … szála ajtajánál hallgatta ki a beszédet. (Kazinczy Ferenc) Kihallgattam, hogy miről folyik a pörpatvar. (Krúdy Gyula)
3. (régies) Vkit kihallgat: vkinek minden mondanivalóját meghallgatja; végighallgat vkit. Alkalmat várok, míg Feri nyugodtan kihallgathat. (Vörösmarty Mihály) Ez volt követséged tárgya? | Ugy kihallgattalak. (Arany János)
4. (ritka) <Iskolai leckéből> kikérdez vkit. Kihallgat vkit történelemből. Az apa minden este kihallgatta fiát a másnapi leckéből.
5. (vadászat) Kihallgat vmit: vmely vad hangjára fülelve megállapítja, hogy hol tartózkodik. Kihallgatta a fajdkakast. Könnyen becserkészte az üzekedő szarvast, mert előbb kihallgatta őket.
kihallgatható; kihallgató; kihallgatott; kihallgattat.
