kihámlik
kihámlik tárgyatlan ige (ritka)
1. <Ruhából, rácsavart takaróból> kifejti magát. Kocsi állt meg … A szénaülésről, otthagyva … irhás bundáját, egy zömök … férfi hámlott ki. (Arany János)
2. <Burkolatából> lassan, fokozatosan előtűnik. A barna gesztenyék kihámlottak tüskés héjukból.
kihámlás; kihámló; kihámlott.
