kihűt
kihűt tárgyas ige
1. Melegétől megfoszt vmit; előidézi, hogy vmi kihűljön. Csukd be az ablakot, mert kihűtöd a szobát. Szobámat Hosszú éj kihűté s nyúghelyemen fázom. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kihűti magát: lehűti magát. Kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse. (Jókai Mór) Aki párbajra megy ötven-hatvan mérföldről, nem a folyosóra fut a bálteremből, hogy egy pár percre kihűtse magát. (Tolnai Lajos)
2. (ritka, költői) <Érzelmet, szenvedélyt> lecsillapít, lehűt. E titkos hevet Hideg tanáccsal már kihűtni nem lehet. (Arany János)
kihűtés; kihűthető; kihűtő; kihűtött.
