kiinduló
kiinduló melléknév
1. Olyan, aki, ami kiindul (1–3) vhonnan v. vmiből. A városból kiinduló kocsik; hibás feltevésből kiinduló következtetés. || a. (ritka) Kiindulásra alkalmas; kiindulási. Kiinduló állás; kiinduló pont ¬; kiinduló szempont.
2. (műszaki nyelv) Kiinduló felület: munkadarab furatának az a felülete, amelyről menetvágás folyamán a forgácsot leszedik.
