kiismer
kiismer tárgyas ige, (tájszó) kiösmer
1. <Személyt> jelleme, kül. jellemének leplezett, rossz vonásai szempontjából alaposan megismer. Teljesen kiismer vkit. Nem tudom kiismerni ezt az embert. Hát arra a levélre mit mondasz, amit Vahot Imre írt …? Ha egy szót sem írt volna többet, ebből ki lehetne ismerni veséjéig és májáig. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) <Dolgot> teljesen, minden részletében megismer. Kiismeri vkinek a célját. Lassanként kiismerte motorjának minden csínját-bínját.
2. (ritka, régies) Több közül felismer. Nem tudta a háznak számát, de ezrek közől kiismerni remélé. (Petőfi Sándor) Olyan szemem van, hogy a Saturnust kiismerem a többi csillagok közül a karimájáról puszta szemmel. (Jókai Mór)
3.* Kiismeri magát: <vhol v. vmely bonyolult ügyben, kérdésben> el tud igazodni, tájékozódni tud. A kalauz … vidékről származott Pestre, és … eldicsekedhetett azzal, hogy mennyire kiismeri magát ebben a nagy városban. (Krúdy Gyula)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
kiismerés; kiismerhető; kiismerő; kiismert.
