kikezd
kikezd ige
1. tárgyas Vmit kikezd: (átvitt értelemben is) megsérti vminek ép, hibátlan voltát, v. kisebb kárt okoz benne. Kikezdik a darazsak a gyümölcsöt. A folytonos rossz levegő kikezdi az egészségét. Kikezdi a sarkantyú a ló oldalát. Kikezdi a rozsda a vasat. A nélkülözés kikezdte erkölcsi ellenállását. [A holtakat] már kikezdé farkas, holló, kánya. (Arany János) Isten hitemet | kezdte volna ki a kétely. (Szabó Lőrinc)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Kikezd vkit v. kikezdi vkinek a tekintélyét: vkinek addig érintetlen társadalmi v. hivatali megbecsülésén csorbát ejt. Az a legutóbbi eset is kikezdte már a tekintélyét. Feri … kikezdte, propagandát csinált ellene, a kaszinóba sem engedte fölvenni tagnak. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (bizalmas) Kikezd vkivel: viszályt, veszekedést kezd vkivel; beleköt vkibe. ® Jóval kezdett ki. Nem jó lesz ezzel az emberrel kikezdeni. Veszedelmes dolog kikezdeni egy dölyfös úrral, aki valami jogcímen szabadjegyet élvez. (Hunyady Sándor)
4. tárgyatlan (bizalmas) <Férfi nővel v. nő férfival> úgy viselkedik – rendsz. szerelmi kaland reményében –, hogy annak érdeklődését magára irányítva, (nemi) vonzalmát felkelti. Fűvel-fával kikezd. Kikezdett a villamoson egy nővel. Kikezdett a gépírónőjével. Kinek volna kedve ilyen vén boszorkánnyal kikezdeni? (Krúdy Gyula)
kikezdett; kikezdő.
